A külső megerősítés állandó keresése olyan, mint amikor minden helyzetben a cselekvés előtt engedélyt kellene kérni. Mert végül is a legnagyobb kilengéskor ez történik. Azaz, szinte teljesen megszűnik az a belső bizonyosság, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága az önálló életnek.

„Először rendkívül gazdag lettem, majd mindent elvesztettem, de ez segített, hogy most még gazdagabb legyek!”

„Ha nekem működik, akkor Neked is!”

Ismerősek ezek? És abból a szempontból is, hogy vajon mennyi a siker-rátája az ilyen és ehhez hasonló mondatoknak?

Szinte minden alkalommal kifejezem, hogy mennyire sokrétű az élet, és a motivációs előadók, motivációs coach-ok beszéde, termékei és szolgáltatásai is fontosak. De.

Nem célom az ellenkezőjét bebizonyítani, mert mindenki megtalálja azt, ami részére tényleges megoldásokat hoz. A fenti állításokkal kapcsolatban a kérdésem annyi, hogy amikor valaki ott áll mögötted és motivál egy jobb teljesítmény elérésére, akkor vajon mi is történik igazán. Mi történik akkor, amikor ez a külső "motivátor" egyszer csak nem ér rá? És tudom, hogy sarkítok! Viszont igaz az is, hogy ha a küldő motiváció forrását nem sikerül belsővé tenni, akkor még kiszolgáltatottabbá válsz, mint valaha.

És ezzel le is zárhatnánk ezt a poszt-ot. Viszont az elmém nem igazán elégedett így. Még pár dolgot érdemes megbeszélni.

Mit jelent a külső megerősítés?

A legegyszerűbb megfogalmazás talán az, hogy szinte, vagy mindig egy külső forrás megerősítése kell valakinek az adott helyzet értékeléséhez. Olyan ez, mint amikor minden helyzetben a cselekvés előtt engedélyt kellene kérni. Mert végül is a legnagyobb kilengéskor ez történik. Azaz, szinte teljesen megszűnik az a belső bizonyosság, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága az önálló életnek.

Nem kell a legvégsőkig elmenni ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ennek a hatásnak a működését. Elég csak arra gondolni, amit „helikopter szülőségnek” is hívnak. Amikor egy gyermek a növekedése során soha nem tapasztalta meg, hogy létezik olyan, hogy saját döntés. Egy szülőnek rengeteg feladata van, hogy ezt már jó páran megfogalmazták, egy fizikai érettség a gyermekvállaláshoz nem egyenlő a mentális és érzelmi érettséggel. Ahogy sok minden más, ez sem egy egyszerűen „fekete és fehér” alapján leírható jelenség.

Az elme fejlődési szakaszaihoz hozzátartozik az is, hogy saját döntéseket hozzunk. Majd megfigyeljük annak eredményét. És ha kell a következő hasonló helyzetben akár módosítsuk azt.

Azok, akik állandó külső megerősítéstől függenek, minden lépés előtt felteszik a kérdést, hogy vajon ez tetszeni fog-e ennek, vagy annak? És az értéket, amit létrehozott, legyen az egy étel elkészítése, egy beszámoló megírása, annak alapján ítéli meg, amit kívülről hall. És ami még ettől is fontosabb, kérdés nélkül elfogadja annak válaszát.

A külső megerősítés iránti állandó vágy olyan jelenség, ami a legbizonytalanabbá és általában kiszolgáltatottá is tehet valakit. A mód, ahogy ez megjelenik, lehet a legváltozatosabb formákban.

Narcisztikusság vs bizonytalanság

Először is, a „nárcisztikus” kifejezés egy mentális elváltozásra utal. Mint ilyen, óvatossággal kezelendő. Az utóbbi időkben egyre több és több olyan írást olvasok, ahol az író konkrét elváltozások, mentális betegségek nevét használja, de „megfelelő” háttér nélkül. Csak azért, mert valaki kevésbé magabiztos, nem jelenti azt, hogy állandó figyelemre szorul, és mint ilyen, már is rá kellene aggatni mindenféle címkét.

Kliensek gyakran keresnek fel olyan állításokkal, hogy a partnerük, munkatársuk, vagy épp családtagjuk nárcisztikus. Képtelennek érzik az „ilyen” ember melletti létezést. És nem írtam el a fejezet címét. Tudom, hogy a két állítás, a narcisztikusság és a bizonytalanság első hallásra egymásnak ellentmondani látszik. Én ezt hasonlónak érzem a belső oldalt, az okot vizsgálva. De nem ugyanaz a kettő!

Azért gondolom ezt hasonlónak, és egyben összekeverhetőnek is, mert az, aki bizonytalan gyakran kéri ki mások tanácsát, de nem minden csak önmagáról szól. Az, aki kívülről minden helyzetben magabiztosnak tűnik, sem feltétlenül jelenti azt, hogy narcisztikus Ennek a mentális egyenlőtlenségnek számos tünete és kategóriája van.

Miért lehet szükséged külső megerősítésre?

Ahogy maga a jelenség, az okok leírása sem egy túl egyszerű feladat. Eléggé személyes indítékok állnak egy ilyen helyzet mögött. Amit korábban már említettem, hogy az elme fejlődésének szakaszaiban egy sor dolgot kell elsajátítania. Ilyen például a magabiztosság, ami egy alapvető elem ahhoz, hogy a külső megerősítéseket helyükön lehessen kezelni.

Mert a külső visszajelzéseknek is megvannak a maguk helye, ideje és oka. A megerősítésről visszajelzésre módosítottam, mert a visszajelzések igenis fontosak tudnak lenni egy olyan életben, ahol egymással kapcsolatba kerülünk. Mindenhonnan érkezhet olyan üzenet, ami segít abban, hogy jobban eligazodhassunk. Tudom, hogy én is gyakran említem, hogy a belső oldalon minden rendelkezésre áll. Minden ott van, amire csak szükségünk lehet. Azért nem árt, ha néha -néha azért megnézzük azt is, hogy milyen a körülöttünk lévők visszajelzése is. Nem is beszélve arról, amikor együttműködésről van szó. De az már egy másik témakör.

Miért ennyire sikeresek a külső megerősítéses technikák?

Akár tetszik, akár nem, az emberek nagy többsége, ha választani lehet, akkor a könnyebb utat válassza. Az emberi verzió egyszerűen arra törekszik, hogy a dolgokat minél kevesebb erőfeszítéssel, befektetéssel oldja meg. És igaz a mondás: „akinek nem inge, ne vegye magára!”, és mindig tetszett az a kiegészítés, hogy „akinek meg inge, az gyorsan öltözködjön már fel!”.

A megerősítéses technikák nagy része az 1970-es évek végétől nagy sikerrel robbantak be a nyugati - New-Age korszak – szemléletmódok közé. Ezt azóta is nagy szeretettel tanulmányozzák. A kutatások egyik úttörője Claude Steele. (forr.: Wikipedia). Ahogy az lenni szokott, az alapvetően tudományos háttérrel rendelkező ismereteket nem kevesen „lovagolták” meg azóta. Azért a több ezer éves hagyományokkal rendelkező filozófiákat sem érdemes figyelmen kívül hagyni, amelyek egy kifejezés és az hozzá tartozó rezgéseket használják egy érzelem, képesség kifejlesztésére, megerősítésére.

Szóval van történelmi, vallási, filozófiai és tudományos háttere is ennek az eszköznek. Valószínűleg a források által rögzített tapasztalatok is közrejátszhattak abban, hogy a mai napig találsz valakit a környezetedben, aki vagy a tükrére ragasztott kis cetlit olvassa minden fésülködés közben, vagy épp mormol magában „pozitív megerősítéseket”.

Miért nem működnek mindenkinek a külső megerősítéses technikák?

Tapasztalatom szerint a gondolataink, érzéseink szokásaink és hiedelmeink okkal alakulnak ki. Valamiért ezeket fontosnak tartjuk, és használjuk őket ennek megfelelően.

Engedj meg nekem egy példát: nevezzük Jane-nek főhősnőnket. Jane kiskorától kezdve azt hallotta szüleitől, hogy „Csak magadra számíthatsz!” És ezt valószínűleg a legnagyobb bölcsességgel vagy épp annak hiányában osztották meg vele szülei. Jane, ezt nagy valószínűség szerint arra használja leginkább, hogy határozott, kiegyensúlyozott és magabiztos legyen. És ami még ettől is fontosabb, talán sohasem kért eddig semmilyen külső segítséget! Jane viszont egy új környezetben találja magát, ahol együtt kell(ene) működnie kollégáival. Viszont, mivel Janeben az a program/hiedelem rendkívül erős, hogy csak magadra számíthatsz, a cselekedetei errefelé irányulnak. Mindent egyedül akar megoldani, ahogy eddig is. Mindenben kiemelkedő akar lenni, ahogy eddig is elvárták tőle. Viszont a kollégái szemében egyáltalán nem tűnik „csapatjátékosnak”, és emiatt inkább kerülik. Jane egyre magányosabbnak érzi magát. Minden nap egy nagyobb kihívás a munkahelyére bemennie. És ekkor a menedzserének eszébe jut, hogy van ez a megerősítéses technika, úgyhogy javasolja Jane-nek, hogy nézzen ennek utána. Jane lendületet kap, mert már a munkahelye is veszélybe kerül. Megalkot magának egy megerősítést: „Együttműködő vagyok.” Elhelyez olyan stratégiai pontokon kis sárga cetliket, mint a fürdőszobai tükör, majd akárhányszor dolga támad a fürdőben, felolvassa hangosan az állítást. Ekkor bekapcsol az önvédelmi mechanizmus, és az elméje is beszáll a játékba. Elkezd elemezni: Együttműködés… együttműködés… az meg vajon mi? Várjunk csak, „csak magamra számíthatok”. Akkor ez „együttműködés” egyrészt azt jelenti, hogy ez veszély, ezért mindent korábbi tapasztalatot, amikor veszélybe kerültünk fel kell sorolni. Mindezt azért, hogy biztonságban legyünk. Mutassuk meg Jane-enk, hogy mi a fontos!
Jane, ezért egy fellendülés után, még mélyebben érzi azt, hogy valami nem stimmel. Az érzékelése sokkal inkább arra helyeződik, hogy mikben hibáznak mások. Hol lehet az, ahol ő veszélyben van (minden az lesz), és hol lehetséges sérülés. Majd arra, hogyan lehet ezt elkerülni, már van képe: „csak magadban bízhatsz!” És újra igazam van! Mindenki csak ki akar szúrni velem! stb. stb.

A hiedelmeink azzal a céllal jönnek létre, hogy „biztonságban” tartsanak. Abban a környezetben, ahol felnövünk, azokkal a „bölcsességekkel”, amelyekkel találkozunk, amiket megtanulunk. Mivel a hiedelmeinknek nincsenek előjelei, ezért a legkülönbféle helyzetekben éljük az életet. Amíg a hiedelmeink hátterét fel nem tárjuk, vagy ki nem alakítunk erősebbeket, az eredeti állapothoz akarunk visszatérni.

Hogyan lehet ezt a helyzetet megváltoztatni?

Ahogy említettem, a hiedelmeink értünk vannak. Erővel pedig ellenállással fogunk találkozni. „Newton III. törvénye: két test kölcsönhatásakor mindkét test erővel hat a másikra, ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. A két erőt erőnek és ellenerőnek nevezzük. Newton III. törvényének további elnevezései: erő-ellenerő törvénye, hatás-ellenhatás törvénye” (forr.: net)

A hiedelmeink minden életterületre hatnak. Ha azt az elvárást támasztod magad elé, hogy mindent és azonnal meg kell változtatnod, akkor az elméd leginkább olyan lesz, mint egy repülőgép, ami állandó légörvénybe kerül. Folyamatosan megmozdít mindent, amit kértél. Ez viszont kimerítő.

A változásokhoz idő kell és még olyan érzések, erények, mint a nyugalom, együttérzés, tisztánlátás és kedvesség egy jókora kitartással fűszerezve.

Minden ott kezdődik viszont, hogy együttérzően-őszinte vagy önmagaddal. Címkézések, ítélkezések nélkül feltárod, hogy hol tartasz most. Majd elkezdesz azon dolgozni, hogy mit szeretnél elérni. A következő lépések pedig azok lehetnek, hogy megkérdezed önmagadatól, mi tart vissza attól, hogy ezt elérjem?

A legtöbb változást azért kerüljük, mert már előre azt gondoljuk, érezzük, hogy ez bizony fájni fog. Azért is, mert az időnk nagy részében a tűzoltás szakaszban vagyunk. Akkor viszont tényleg mindent, ami nem ez, fájdalmasnak és szükségtelennek érzünk.

Alkoss akármilyen életterületen, a változásokat nem fogod elkerülni. Még akkor is elér a változás, ha azt mondod, „Én mindenre felkészültem!”. Amúgy ez pont jó indok arra, hogy teszteljen a Lelked, a Forrás és az összes Vezetőd. Miért? Mert ez is a Te teremtésed.

Jim Rohn egyik sokat hangoztatott mondás: Ne azt kívánd, hogy a dolgok legyenek egyszerűbbek, hanem hogy Te legyél felkészültebb!

Gyakran mondtam, hogy én felkészültem! Aztán már egyre kevesebbszer! ((; De nem azért, mert megijedtem, hanem azért, mert talán megtaláltam azt, hogy minden percben készülök a következő időszakra, mégpedig azzal, ahogyan most gondolkodom. Most, ebben a pillanatban arról, ami körülvesz. Például egy könyv segít abban, hogy a korábban megtapasztalt és elraktározott információkat össze tudjam vetni az újakkal, és vagy hozzáadjam, vagy lecseréljem a meglévőt, vagy elutasítsam az újat. És aztán vannak azok a helyzetek, amik teljesen újnak tűnnek, de valójában már ismerős valahonnan. Vannak, akik azt mondják, hogy nincs új. Minden ismétlődik. Csak egy kicsit mindig más formában.

Vajon mi lehet a mostani helyzetben a már ismerős? Mi az a tapasztalatod, ami már a tied? Mi az, amit már ismersz, és jól használható ebben a helyzetben?

Amint azt hallod, hogy „Már késő….”, „Már sokkal korábban el kellett volna kezdeni….”, „Elkéstem…”, akkor tudd, hogy az elméd játszik veled! És természetesen még sok másokkal is hasonló a helyzet. Nem lehetetlen, de nem egyszerű feladat teljes mértékben izolálnod magad attól, amit a környezetedben elfogadnak.

Emlékszem, bár nem teljes részletekben, de 2009 környékén egy eléggé nagy hír volt az egész világon, hogy gazdasági válság van. Voltak olyan emberi sorsok, amik tönkre is mentek ebben. És voltak olyanok is, amelyek pont az ellenkezőjét élték meg. És nem, nem azokra gondolok, akik pont erre a lépésre számítva húztak még nagyobb hasznot, hanem azokra, akik azt mondták, „rendben, ez van, de mi mást tudunk tenni?”. Az én építészeti pályafutásom egyik legelfoglaltabb időszaka volt ez.

A magyar nyelvben van egy mondás, „A jó pap holtig tanul!”. A tanulási folyamat viszont önmagában nem elég. Kell még az is, hogy a tanultakat beilleszd a mindennapokba. Ez viszont általában nem egy nap., vagy egy hét. Ahogyan járni sem egy nap alatt tanultál meg. Kitartás kell hozzá. Eltökéltség és elkötelezettség. Viszont tanulás és támpontok nélkül ez sem visz előrébb. Képzeld el, hogy ott a kezedben a telefonod, és épp a térkép funkciót használod, hogy eljuss A-ból, B-be. Be is írtad, hogy hova szeretnél eljutni, majd a legtöbb applikáció megkérdezni, hogy mi a kiindulópont. Megadhatod, hogy egy pontos címről, vagy épp a jelenlegi tartózkodási helyedről indítson. Elindítod az megadott útvonal támogatást, majd elindulsz. Lelkes vagy. Még gyorsabban, még elszántabban haladsz. Aztán egyszer csak azt jelzi a készüléked, hogy meg kell fordulnod, mert rossz irányba haladsz. Elgondolkodsz, de veszel egy nagy levegőt és indulsz az ellenkező irányba. Mikor aztán „megérkeztél” kiderül, hogy valami nem jó. Nincs megfelelően konfigurálva a GPS.

Nem baj, ha tudod, hol vagy!

A legnagyobb tudás, lelkesedés, információ tömeg, eltökéltség, elszántság stb. sem ér igazán annyit, amennyit érhetne, ha nincs megfelelő kiindulópont. A kiindulópont nélkül akár a legtávolabbra is kerülhetsz a kitűzött célodtól. Ezt tisztázni általában őszinteséggel lehetséges. Ez, veszélyes. Veszélyes, mert legtöbb helyen kegyetlenséggel párosul. „Hol tartok most?” kérdés mellé tedd oda a kedvességet és együttérzést, és fedezd fel, mennyi dolgot sikerült elérned egészen idáig.

Jó, ha ismered az érzéseidet!

Mi van? Most meg hogyan jönnek ide az érzések? Az érzéseid olyanok, mint a jó rendező, instruál. Megmondja, hogy mit csinálj. Néha egyértelműen, néha csak úgy, szavak nélkül. De az van, ahogy a rendező akarja. Lehet az is, hogy az Író mást akar, mint a rendező, és felül is bírálja azt. És van, hogy a rendező bírálja felül az írót. Te vagy az összes szereplő. De ha ismered a rendeződet, akkor íróként, megértéssel, elfogadással, kedvességgel és együttérzéssel a rendezőt magad mellé állíthatod. „Hogyan érzem magam?”, „Hogyan éreztem magam ma?”

Jó, ha ismered a célpontjaidat.

Célok és célpontok között az a különbség, hogy utóbbi nem alakít szemellenző hatást. A célok általában „behúznak” egy csőbe, és gyakran elutasítunk teljesen egyértelmű változtatási helyzeteket. A célpontok viszont segítenek az irány tartásában, miközben nyitva tartod a szemed az aktualitásokra. Könnyebben veszed a kanyarokat az akadályok kikerülése közben, miközben az eredeti útirányod megmaradhat. „Mi az, amit most megtehetek, ami közelebb visz az elképzeléseimhez, célpontjaimhoz?” „Mi az, amire érdemes figyelnem?” „Hogyan lehetek a legjobb hozzájárulás a közösségemhez?”

Legyenek tervek.

Egy nagyon kedves barátom hasonlította össze a nagy multinacionális vállalkozásokat egy kisebb vállalkozással. Úgy hívja ezt, hogy a tanker és a vitorlás. A tanker sokkal nagyobb terheket, sokkal nagyobb távot tud teljesíteni, mint a vitorlás. A vitorlásnak gyakrabban ki kell kötnie. Gyakrabban fel kell töltenie készleteit. A tanker akár olyan helyeken is átkelhet, amik életveszélyesek a vitorlások számára. Még is, amikor irányt kell változtatni, a vitorlás verhetetlen.

A tervek sem baj, ha a tanker és a vitorlás mintájára jönnek létre. Vannak tervek, amelyek nem baj, ha grandiózusok. Nem baj, ha van olyan terved, amivel elhozod a világbékét. És nem baj az sem, ha van olyan terved, amivel a következő egy hétben gondolsz elérni valamit. És az sem árt, ha egyszerűen figyelsz…Figyelsz a jelekre, amik egy másik Író tollából származnak, és téged támogatnak! „Mi a következő logikus lépés, ami közelebb visz, hogy megvalósuljon a tervem?” „Mi az ezek közül, ami legkisebb energiával a legtöbbet eredményezi?” „Mi a helyes sorrend?”

Tedd meg az első lépést!

Ahelyett, hogy 3 lépést szeretnél egyben átugrani, légy türelemmel. Tudom. Én is azt gondolom sokszor, hogy „már eleget vártam…”, még is, mint ahogyan a saját elmémnek is meg – megerősítem, a türelem azt jelenti, hogy erőltetés nélkül, folytatom a dolgomat. Ami pedig úton van, az épp időben fog érkezni. Ha már tapasztaltad azt, hogy a „Egyszeriben minden kapu megnyílt!”, vagy „Véletlenül pont akkor…”, akkor már ismered azt, amikor valaminek megérkezik az ideje. És talán azt is, amikor a homlokodra csapva veszed észre, hogy a épp frissen megvásárolt termékedet egy héttel később féláron is megvehetted volna.

Amikor hajlandó vagy megengedni, hogy ne mindig neked kell, hogy igazad legyen. Amikor – akármennyire is hangozzék gyerekesnek – hasonlóan tekintesz a világra, mint gyerekkorodban a karácsony előtti időszakra (mondjuk nem a mai marketing fogások mellett, augusztus közepétől, hanem mondjuk egy – két héttel előtte). Amikor követed a lépéseket, és cselekszel is, miközben türelemmel vagy, akkor az egy lépésedet másik 99 követi.

A cselekvés fontos ebben a térben is időben. Az jelenti majd a különbséget a siker és a kudarc között – főleg hosszabb távon-, hogy mennyire erőből teszed azt, amit, vagy mennyire vagy tekintettel a körülötted lévő világra és annak működésére.

És természetesen ez is olyan, mint szinte bármi más az életben. Minél többet gyakoroljuk ezeket, annál készségszintűbben mennek majd a dolgok. Ha előszörre nem járnál sikerrel, akkor annyi történik, hogy még nem gyakoroltad eleget, mind mentálisan, mind emocionálisan. Kitartás, következetesség és folytonosság nagyon nagy segítség!

Jó teremtést!

A hiedelmek érted vannak.

Lehet, hogy azért, hogy biztonságban tartsanak.

Azért is, hogy valaminek az elérését lerövidítsék.

Átadjanak tudást, tapasztalatot, bölcsességet.

4 állapota van: szunnyadó, támogató, korlátozó és blokkoló.

Ezek minden pillanatban - amíg ebből ki nem lépsz - jelen vannak az életedben, és befolyásolják az életedet.

“Segítenek” abban, hogy az adott helyzetben a legjobb döntést hozd meg.

Vannak teljesen egyértelműnek tűnő hiedelmek, amiket egyszerű leírni és megérteni is.

Például:                Tomboló tűz = Veszély

Vagy:                     Csörgedező patak = Élet

Vannak azok, amelyek nem annyira egyértelműek, és az adott helyzet határozhatja meg a kimenetelt.

Például:                Sokat enni = egészség. (Egy olyan környezetben, amikor az ételhez jutás nehéz.)

Ugyanakkor:      Sokat enni = egészségtelen. (Egy olyan környezetben, ahol könnyű az ételhez hozzájutni.)

De vannak összetettebbek is, amelyekre a dualitás a legjobb kifejezés. Egyszerre van jelen a támogató és a korlátozó, vagy blokkoló hatás.

Például:                Szeretet = veszély és boldogság.

Amikor egy cselekvés kialakul, létrejön, akkor ahhoz energia kell.

Az energia, tegyük fel, hogy korlátozott.

Annyi van belőle, amennyit épp raktározol belőle.

A cselekvést sok minden előzi meg, gondolatok, érzések, hiedelmek, szokások.

Amikor teszünk valamit, akkor a szokások, hiedelmek nagy részben jelen vannak.

Amikor ezek összhangban vannak a gondolatokkal, érzelmekkel, akkor azt tapasztaljuk, hogy minden simán halad.

Amikor nem, akkor pedig azt, hogy valami nincs rendben.

Van egy szándékod, például elérni a sikert.

Akkor az összes korábbi tapasztalatod, amit Te hoztál létre, és azok is, amiket nem (örökölt, szunnyadó), ilyenkor aktivizálódnak.

Minden, ami benned van a sikerről, előkerül, majd még mielőtt rálépnél arra az útra, ami a sikerhez vezet, ezek befolyásolnak.

Energiát használnak fel.

Ha feltételezzük, hogy az energia korlátozott, mondjuk 100 egység, akkor a tapasztalt megéléséhez ennyi áll rendelkezésre.

A gondolatok kialakításához is felhasználtunk egy részt, mondjuk jelöljük G-vel.

Az érzelmek, érzések szintén, jelöljük É-vel.

A hiedelmek ebből elhasználnak X mennyiséget.

Majd a hiedelmekre adott reakciód elhasznál Y-t.

A cselekvéshez is kell valamennyi, jelöljük CS-vel.

A tapasztalat megszerzéséhez van tehát 100 egység energia, amiből lejön a G+É+X+Y+CS.

Ha a hiedelmed leveszi az energiád nagy részét (X), akkor a rá adott reakciód is nagyobb felhasználó lesz (Y).

Így már alig marad energiád, hogy a gondolataidat és érzelmeidet nagyjából az eredeti ötlet, vágyhoz hasonló szinten tartsd.

Még kevesebb arra, hogy a legjobb cselekvési verziót hozd létre.

A tapasztalatot tehát nehéznek fogod érezni.

Az egyenlet természetesen még vagy ezer összetevőből állhat, a lényeg viszont, hogy hol és hogyan tudsz energiát felszabadítani.

Ha egy tapasztalathoz alig, vagy egyáltalán nem elég a 100 egységed, akkor kevesebbet érsz el egy nap alatt.

Ha marad energiád, akkor egy új tapasztalat megszerzéséhez könnyebben fogsz nekiállni.

És lássuk be, hogy az élet és benne mi, nem csak egy tapasztalattal találkozunk egy nap alatt

A hiedelmeid felfedezésével és megváltoztatásával egy hatalmas energia felhasználó rendszert ismersz meg.

A korlátozó vagy blokkoló hiedelmeid, és az arra adott reakcióid felszabadításával több energiád marad a gondolatokra, érzelmekre és cselekvésre.

Mindig csak egy lépéssel kell jobbnak, boldogabbnak, elégedettebbnek lenned, mint a TEGNAPI ÖNMAGAD!!!!

Hogyan kapcsolódhatsz újra a Felettes Önvalódhoz?

Az egyik legnagyobb ajándék, amikor arra emlékezetnek, hogy mennyi mindenre vagy képes!

Van egy kifejezés a ThetaHealing Filozófiájában, amit a Felettes Önvalónak hívnak. egy olyan részünk, amely szoros kapcsolatban áll a Lelkünkkel. Ez a részed leginkább azért felelős, hogy a Lelked tervét végig tudd csinálni. Az, hogy mi lehet a lélek terve, az rejtély mindaddig, amíg meg nem érünk a felismerésre.

Gyakori az a kérdés, hogy vajon miért pont ide, ekkor és így születtem le? Mi az életem célja? Ki vagyok én? Egy kis betekintés lehet Dan Millman – Erre Születtél könyve.

A Felettes Önvalód segít abban, hogy minden tervedet meg tudd valósítani. Ezeket Te, még a születésed előtt tervezed meg. Erről a témáról számos helyen lehet olvasni, leginkább a Reinkarnációval, a Karmával összefüggésben. Nehezen bizonyítható, de mégis születtek olyan kísérletek, amik számos kérdést vetettek fel. És természetesen egyfajta magyarázattal is szolgálnak.

Viszont a kísérletek legtőibbjében előkerül az is, hogy a gyermekek nagyjából 3 éves koruk körül kezdenek el „emlékezni”. 7 éves koruk körül a legtöbbjüknél eltűnnek ezek az emlékek. Mennyire a helyzet – és nem feltétlen pejoratív értelemben – érdekessége, hogy sok kultúrában az oktatás kezdete 6-7 év körül kezdődik. Nagyon sok összefüggést található abban is, amikor gyerekként, még sok „furcsasággal” találkozunk. Ezeket gyakran a szülők a „túl intenzív a gyerek képzelőereje” kosárba teszik. Ha egyáltalán a gyermek biztonságban érzni magát annyira, hogy ezt el meri mesélni otthon.

Aztán történik az „élet” és a legtöbb embernél „valami” újra bekapcsol, 35, vagy 40-45, vagy 50 év körül. Megjelenik egy ismerős vágy. Egy olyan érzés, ami mintha mindig is ott lett volna, de halkan. Van, hogy kissé felerősödik, aztán van, hogy ismét elhalkul.

Hogyan kapcsolódhatok a Felettes Önvalómhoz? És miért jó az?

Egy igaz történet alapján…

„Nekem semmi sem megy! Hiába manifesztálok, egyszerűen semmi, de semmi se jön! És egy ideje pedig már neki sem állok tervezni, mert minden alkalommal oda lyukadok ki, hogy ezzel kell beérnem!”

Éva (hívjuk így) egyébként alkalmazott. Már több, mint 5 éve dolgozik egy olyan gyárban, ahol szereti a főnökét, és szereti a többieket is. Jó a légkör! Azon is gondolkodik, hogy szeretne több szabadidőt, és nem mellékesen több pénzt is. Lehetőleg úgy, hogy közben jól érezze magát, és ne nagyon kelljen már erre különösen figyelnie. Amolyan passzív jövedelem.

Ezzel a helyzettel gyakran találkozom, a saját életemben is! Akkor is, ha a ThetaHealing Filozófiáját tanítom már vagy 6 éve, állandó figyelmet kíván a manifesztálás.

Ahogy említettem Éva egy gyárban dolgozik. Azt jelenti, hogy legalább hetente négyszer megjelenik a munkahelyén, és felveszi a munkát. Mivel már legalább 5 éve dolgozik ott, és munkájára sincs panasz, azt is gondolhatjuk, hogy jó abban, amit csinál. Szóval megjelenik, reggelente, odamegy a helyére, és teszi a dolgát. Ezért pedig naponta megkapja az elismerést, pénzben is. Fizetésért dolgozik. Azt tudjuk már, hogy jól érzi magát itt. Főnökét is szereti, még sohasem volt ilyen főnöke.

Gyakran vágyik arra, hogy több pénze legyen, és arra is, hogy még több szabadideje legyen. Terveket szőtt. Például egy jó befektetés egy olyan ingatlanba, amit aztán ki lehet adni! Vagy egy büfékocsi, ahol saját sütésű ételeket lehet eladni! Amúgy csodálatos dolgok. Azt is már megtervezte, hogy a lakást meg kell venni, és akkor lesz igazán jó. A büfékocsival is van némi tapasztalat, de igazából nem sok.

Amikor elkezdtünk beszélgetni, egy két dolog kiemelkedett a történetében. Az egyik, hogy alig várja a hétvégét, mert akkor lehet igazán pihenni. Hétközben ott van a munka. Időben kell kelni, lefeküdni, és a munka sem pihentető, finoman szólva!