Hogyan hagyjuk abba a külső megerősítés keresését

A külső megerősítés állandó keresése olyan, mint amikor minden helyzetben a cselekvés előtt engedélyt kellene kérni. Mert végül is a legnagyobb kilengéskor ez történik. Azaz, szinte teljesen megszűnik az a belső bizonyosság, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága az önálló életnek.

„Először rendkívül gazdag lettem, majd mindent elvesztettem, de ez segített, hogy most még gazdagabb legyek!”

„Ha nekem működik, akkor Neked is!”

Ismerősek ezek? És abból a szempontból is, hogy vajon mennyi a siker-rátája az ilyen és ehhez hasonló mondatoknak?

Szinte minden alkalommal kifejezem, hogy mennyire sokrétű az élet, és a motivációs előadók, motivációs coach-ok beszéde, termékei és szolgáltatásai is fontosak. De.

Nem célom az ellenkezőjét bebizonyítani, mert mindenki megtalálja azt, ami részére tényleges megoldásokat hoz. A fenti állításokkal kapcsolatban a kérdésem annyi, hogy amikor valaki ott áll mögötted és motivál egy jobb teljesítmény elérésére, akkor vajon mi is történik igazán. Mi történik akkor, amikor ez a külső "motivátor" egyszer csak nem ér rá? És tudom, hogy sarkítok! Viszont igaz az is, hogy ha a küldő motiváció forrását nem sikerül belsővé tenni, akkor még kiszolgáltatottabbá válsz, mint valaha.

És ezzel le is zárhatnánk ezt a poszt-ot. Viszont az elmém nem igazán elégedett így. Még pár dolgot érdemes megbeszélni.

Mit jelent a külső megerősítés?

A legegyszerűbb megfogalmazás talán az, hogy szinte, vagy mindig egy külső forrás megerősítése kell valakinek az adott helyzet értékeléséhez. Olyan ez, mint amikor minden helyzetben a cselekvés előtt engedélyt kellene kérni. Mert végül is a legnagyobb kilengéskor ez történik. Azaz, szinte teljesen megszűnik az a belső bizonyosság, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága az önálló életnek.

Nem kell a legvégsőkig elmenni ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ennek a hatásnak a működését. Elég csak arra gondolni, amit „helikopter szülőségnek” is hívnak. Amikor egy gyermek a növekedése során soha nem tapasztalta meg, hogy létezik olyan, hogy saját döntés. Egy szülőnek rengeteg feladata van, hogy ezt már jó páran megfogalmazták, egy fizikai érettség a gyermekvállaláshoz nem egyenlő a mentális és érzelmi érettséggel. Ahogy sok minden más, ez sem egy egyszerűen „fekete és fehér” alapján leírható jelenség.

Az elme fejlődési szakaszaihoz hozzátartozik az is, hogy saját döntéseket hozzunk. Majd megfigyeljük annak eredményét. És ha kell a következő hasonló helyzetben akár módosítsuk azt.

Azok, akik állandó külső megerősítéstől függenek, minden lépés előtt felteszik a kérdést, hogy vajon ez tetszeni fog-e ennek, vagy annak? És az értéket, amit létrehozott, legyen az egy étel elkészítése, egy beszámoló megírása, annak alapján ítéli meg, amit kívülről hall. És ami még ettől is fontosabb, kérdés nélkül elfogadja annak válaszát.

A külső megerősítés iránti állandó vágy olyan jelenség, ami a legbizonytalanabbá és általában kiszolgáltatottá is tehet valakit. A mód, ahogy ez megjelenik, lehet a legváltozatosabb formákban.

Narcisztikusság vs bizonytalanság

Először is, a „nárcisztikus” kifejezés egy mentális elváltozásra utal. Mint ilyen, óvatossággal kezelendő. Az utóbbi időkben egyre több és több olyan írást olvasok, ahol az író konkrét elváltozások, mentális betegségek nevét használja, de „megfelelő” háttér nélkül. Csak azért, mert valaki kevésbé magabiztos, nem jelenti azt, hogy állandó figyelemre szorul, és mint ilyen, már is rá kellene aggatni mindenféle címkét.

Kliensek gyakran keresnek fel olyan állításokkal, hogy a partnerük, munkatársuk, vagy épp családtagjuk nárcisztikus. Képtelennek érzik az „ilyen” ember melletti létezést. És nem írtam el a fejezet címét. Tudom, hogy a két állítás, a narcisztikusság és a bizonytalanság első hallásra egymásnak ellentmondani látszik. Én ezt hasonlónak érzem a belső oldalt, az okot vizsgálva. De nem ugyanaz a kettő!

Azért gondolom ezt hasonlónak, és egyben összekeverhetőnek is, mert az, aki bizonytalan gyakran kéri ki mások tanácsát, de nem minden csak önmagáról szól. Az, aki kívülről minden helyzetben magabiztosnak tűnik, sem feltétlenül jelenti azt, hogy narcisztikus Ennek a mentális egyenlőtlenségnek számos tünete és kategóriája van.

Miért lehet szükséged külső megerősítésre?

Ahogy maga a jelenség, az okok leírása sem egy túl egyszerű feladat. Eléggé személyes indítékok állnak egy ilyen helyzet mögött. Amit korábban már említettem, hogy az elme fejlődésének szakaszaiban egy sor dolgot kell elsajátítania. Ilyen például a magabiztosság, ami egy alapvető elem ahhoz, hogy a külső megerősítéseket helyükön lehessen kezelni.

Mert a külső visszajelzéseknek is megvannak a maguk helye, ideje és oka. A megerősítésről visszajelzésre módosítottam, mert a visszajelzések igenis fontosak tudnak lenni egy olyan életben, ahol egymással kapcsolatba kerülünk. Mindenhonnan érkezhet olyan üzenet, ami segít abban, hogy jobban eligazodhassunk. Tudom, hogy én is gyakran említem, hogy a belső oldalon minden rendelkezésre áll. Minden ott van, amire csak szükségünk lehet. Azért nem árt, ha néha -néha azért megnézzük azt is, hogy milyen a körülöttünk lévők visszajelzése is. Nem is beszélve arról, amikor együttműködésről van szó. De az már egy másik témakör.

Miért ennyire sikeresek a külső megerősítéses technikák?

Akár tetszik, akár nem, az emberek nagy többsége, ha választani lehet, akkor a könnyebb utat válassza. Az emberi verzió egyszerűen arra törekszik, hogy a dolgokat minél kevesebb erőfeszítéssel, befektetéssel oldja meg. És igaz a mondás: „akinek nem inge, ne vegye magára!”, és mindig tetszett az a kiegészítés, hogy „akinek meg inge, az gyorsan öltözködjön már fel!”.

A megerősítéses technikák nagy része az 1970-es évek végétől nagy sikerrel robbantak be a nyugati - New-Age korszak – szemléletmódok közé. Ezt azóta is nagy szeretettel tanulmányozzák. A kutatások egyik úttörője Claude Steele. (forr.: Wikipedia). Ahogy az lenni szokott, az alapvetően tudományos háttérrel rendelkező ismereteket nem kevesen „lovagolták” meg azóta. Azért a több ezer éves hagyományokkal rendelkező filozófiákat sem érdemes figyelmen kívül hagyni, amelyek egy kifejezés és az hozzá tartozó rezgéseket használják egy érzelem, képesség kifejlesztésére, megerősítésére.

Szóval van történelmi, vallási, filozófiai és tudományos háttere is ennek az eszköznek. Valószínűleg a források által rögzített tapasztalatok is közrejátszhattak abban, hogy a mai napig találsz valakit a környezetedben, aki vagy a tükrére ragasztott kis cetlit olvassa minden fésülködés közben, vagy épp mormol magában „pozitív megerősítéseket”.

Miért nem működnek mindenkinek a külső megerősítéses technikák?

Tapasztalatom szerint a gondolataink, érzéseink szokásaink és hiedelmeink okkal alakulnak ki. Valamiért ezeket fontosnak tartjuk, és használjuk őket ennek megfelelően.

Engedj meg nekem egy példát: nevezzük Jane-nek főhősnőnket. Jane kiskorától kezdve azt hallotta szüleitől, hogy „Csak magadra számíthatsz!” És ezt valószínűleg a legnagyobb bölcsességgel vagy épp annak hiányában osztották meg vele szülei. Jane, ezt nagy valószínűség szerint arra használja leginkább, hogy határozott, kiegyensúlyozott és magabiztos legyen. És ami még ettől is fontosabb, talán sohasem kért eddig semmilyen külső segítséget! Jane viszont egy új környezetben találja magát, ahol együtt kell(ene) működnie kollégáival. Viszont, mivel Janeben az a program/hiedelem rendkívül erős, hogy csak magadra számíthatsz, a cselekedetei errefelé irányulnak. Mindent egyedül akar megoldani, ahogy eddig is. Mindenben kiemelkedő akar lenni, ahogy eddig is elvárták tőle. Viszont a kollégái szemében egyáltalán nem tűnik „csapatjátékosnak”, és emiatt inkább kerülik. Jane egyre magányosabbnak érzi magát. Minden nap egy nagyobb kihívás a munkahelyére bemennie. És ekkor a menedzserének eszébe jut, hogy van ez a megerősítéses technika, úgyhogy javasolja Jane-nek, hogy nézzen ennek utána. Jane lendületet kap, mert már a munkahelye is veszélybe kerül. Megalkot magának egy megerősítést: „Együttműködő vagyok.” Elhelyez olyan stratégiai pontokon kis sárga cetliket, mint a fürdőszobai tükör, majd akárhányszor dolga támad a fürdőben, felolvassa hangosan az állítást. Ekkor bekapcsol az önvédelmi mechanizmus, és az elméje is beszáll a játékba. Elkezd elemezni: Együttműködés… együttműködés… az meg vajon mi? Várjunk csak, „csak magamra számíthatok”. Akkor ez „együttműködés” egyrészt azt jelenti, hogy ez veszély, ezért mindent korábbi tapasztalatot, amikor veszélybe kerültünk fel kell sorolni. Mindezt azért, hogy biztonságban legyünk. Mutassuk meg Jane-enk, hogy mi a fontos!
Jane, ezért egy fellendülés után, még mélyebben érzi azt, hogy valami nem stimmel. Az érzékelése sokkal inkább arra helyeződik, hogy mikben hibáznak mások. Hol lehet az, ahol ő veszélyben van (minden az lesz), és hol lehetséges sérülés. Majd arra, hogyan lehet ezt elkerülni, már van képe: „csak magadban bízhatsz!” És újra igazam van! Mindenki csak ki akar szúrni velem! stb. stb.

A hiedelmeink azzal a céllal jönnek létre, hogy „biztonságban” tartsanak. Abban a környezetben, ahol felnövünk, azokkal a „bölcsességekkel”, amelyekkel találkozunk, amiket megtanulunk. Mivel a hiedelmeinknek nincsenek előjelei, ezért a legkülönbféle helyzetekben éljük az életet. Amíg a hiedelmeink hátterét fel nem tárjuk, vagy ki nem alakítunk erősebbeket, az eredeti állapothoz akarunk visszatérni.

Hogyan lehet ezt a helyzetet megváltoztatni?

Ahogy említettem, a hiedelmeink értünk vannak. Erővel pedig ellenállással fogunk találkozni. „Newton III. törvénye: két test kölcsönhatásakor mindkét test erővel hat a másikra, ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. A két erőt erőnek és ellenerőnek nevezzük. Newton III. törvényének további elnevezései: erő-ellenerő törvénye, hatás-ellenhatás törvénye” (forr.: net)

A hiedelmeink minden életterületre hatnak. Ha azt az elvárást támasztod magad elé, hogy mindent és azonnal meg kell változtatnod, akkor az elméd leginkább olyan lesz, mint egy repülőgép, ami állandó légörvénybe kerül. Folyamatosan megmozdít mindent, amit kértél. Ez viszont kimerítő.

A változásokhoz idő kell és még olyan érzések, erények, mint a nyugalom, együttérzés, tisztánlátás és kedvesség egy jókora kitartással fűszerezve.

Minden ott kezdődik viszont, hogy együttérzően-őszinte vagy önmagaddal. Címkézések, ítélkezések nélkül feltárod, hogy hol tartasz most. Majd elkezdesz azon dolgozni, hogy mit szeretnél elérni. A következő lépések pedig azok lehetnek, hogy megkérdezed önmagadatól, mi tart vissza attól, hogy ezt elérjem?