Manifesztálsz?
Lehet, hogy épp magad ellen dolgozol!
Sokan és sokszor kérdezték tőlem az elmúlt eléggé izgalmas időben azt, hogy vajon miért nem megy nekik a „manifesztálás”?
A legtöbbször az egyáltalán nem tiszta célpontok vagy a bátortalanság, vagy épp a kételkedés azok, amik visszafognak sokakat attól, hogy megéljék azokat a vágyakat, kívánságokat, amiket szeretnének az Életben.
Aztán elkezdtem magam is az utóbbi években sorra áttekinteni azokat a kifejezéseket, amiket gyakran hallottam vagy használtam magam is, mint például a „Manifesztálás”. Mit is jelentenek nekem ezek a kifejezések. Hogyan találkozom velük a mindennapjaimban. És mit tapasztaltam meg.
Annyira népszerű ez a dolog, hogy szinte mindenki fantáziáját megmozgatja. Legyen ez kapcsolatban a telitalálatos szerencsejáték szelvénnyel, a következő nyaralás helyével, vagy épp egy érzés megtapasztalásával. Egy biztos, valamilyen formában szeretnénk elhinni, hogy ez a folyamat működik.
És jön is valaki, aki elmeséli, hogy épp csak nem csinált semmit, csak kérte, hogy megtörténjen a csoda, és egyszer csak tádám! Ezt hallva a következő pillanatban azon kapod magad, hogy azon gondolkodsz, vajon mit is szeretnél. Vagy épp azon, hogy ez már mekkora hülyeség!
Egyes Mesterek azt tanítják, hogy van egy olyan folyamat, amikor kijelented, hogy mit szeretnél az életedben, az életeddel, és arra történik valami reakció. Mondjuk az Univerzumtól. Vagy Istentől. Vagy Allah-tól. Vagy a Forrástól. És már csak be kell tudni fogadni. Ezt szeretném jobban kifejteni.
A Manifesztáció kvázi nem a Te dolgod!
Mégis többen arra fektetik a legnagyobb hangsúlyt, hogy a részletekkel törődjenek. Ebben az esetben azzal vagy elfoglalva, hogyan és miképp érkezzen meg hozzád az, amire vágysz. Azonban erre viszonylag eléggé kis rálátásod és ráhatásod. Nem a te dolgod, hogyan és milyen formában érkezik hozzád az, amit szeretnél.
Szeretem a szavak eredetét is kutatni, amennyiben ez elérhető.
manifesztál [ë v. e] tárgyas ige -t, -jon (ritka, választékos)
Rendszerint vmely véleményt, állásfoglalást, érzelmet kinyilvánít, kinyilatkoztat.
A szó eredeti jelentése sokakban teljesen felcserélődött a Teremtésével. A manifesztáció annyit jelent, hogy megnyilvánulás. Tehát leginkább úgy fordítható, hogy egy olyan (folyamat – szerk.) helyzet, amikor a kinyilatkoztatás valamilyen formát önt.
Ez a tapasztalat egy folyamat.
És ami ingazán a Te dolgod, azzal töltöd a legkevesebbet. Azzal részével pedig még ennél is kevesebbet, ami az egész folyamat mozgatója. Az érzésekkel.
A ThetaHealing™ Teremtés és Bőség© szemináriumán is eléggé sokat foglalkozunk azzal, hogy felfedezzük, és lehetőség szerint le is cserélük a korlátozó elemeket a teremtéssel kapcsolatban.
A folyamat rád eső részét úgy tudod elképzelni, hogy van valaki, aki ott van melletted, és miden téren meg is ért. Ez a Valaki egyszerűen kíváncsi arra, hogy Te mit szeretnél megtapasztalni az Életben. És azt is vedd hozzá, hogy ez a valaki ismer téged. Tehát tényleg ismer, és nem egészen csak arra figyel, amit a száddal mondasz, hanem leginkább arra, hogyan érzel. Innentől csavarodik egy kissé a helyzet. Mert sokszor, amit mondasz, és amit érzel nem, hogy nincsenek összhangban, hanem épp az ellenkezőjét mutatják.
Ettől válik annyira hektikussá az, hogy egy új tapasztalat megékezik-e az életedbe, vagy sem. (Az Élet, nagy magánhangzóval az Életre utal, míg kisbetűs változata – élet – a Te megélésed ebből-re.)
Pontosabban, minden tökéletesen leköveti azt, ahogy érzel, és ezt, mint egy jól megfogalmazott – manifesztálás – irány ki is adod magadból. És Az, Aki ott van melletted minden pillanatban, erre el is kezd szervezkedni. Mert - és ez fontos pont - komolyan vesz. Ahogy egy szülő is komolyan veszi gyermekét, ahogy a házastársak, ahogy az üzleti partnerek. És még egy fontos adalékkal, hangsúllyal. Mert ahogy érzel, és ami körülötted és benned zajlik valóban fontos összetevők. Ezek pedig gyakran változnak.
Te legtöbbször azzal vagy elfoglalva, hogy miképp valósuljon meg a vágyad – precízebben, mik azok, amiket hiányolsz az életedben. És egy újabb csavar. Attól, hogy tudod, hogy mit nem szeretnél, még nem következik egyenesen az, hogy mik azok, amiket meg igen!
Az emberek nagy többsége nem tudja azt, hogy mit szeretne. Sokak még egyáltalán nem találkoztak ezzel a kérdéssel. Vagy mert nem volt senki, akik ezt megkérdezte volna tőlük, vagy mert volt valaki, de sohasem vette ezt komolyan, vagy mert épp nem vette észre, hogy megtörtént valami, csak az elvárásaihoz képest másképp.
Fontos, hogy tudd, hogy mit szeretnél.
Ha már tudod, hogy mit nem, az nagyszerű kezdő lépés. Elég arra, hogy felbuzdítsd saját magad. Hogy elkezdj nyitottá válni új gondolatokra, ötletekre. Az új ötleteket pedig tettekkel kell megerősítsd. Számít, hogy milyenek azok a tettek. Fontos, hogy olyanokat alkoss, amelyek logikusak, érthetők számodra és hihetők is egyben.
Majd haladsz tovább. Mi lenne még jobb? És itt van az egyik kedvenc lépésem, amikor arra is figyelsz, hogy milyen érzést okoz ez. Enélkül a lépés nélkül az egész addigi folyamat megáll. Akkor is, ha nem ismered fel az érzéseid közötti különbséget, és a megszokott módon arra összpontosítasz, hogy mi minden hiányzik a terveidhez.
Olyan ez, mint amikor eldobsz egy labdát a kutyádnak, de játékból pár dobás után, csak imitálod a dobást. A kutyád lelkesen keresi, hogy hol a labda. Még el is rohan, mert hiszen addig el is dobtad. De nem igazán érti mi történ most. Nem találja. Te tudod ebben az esetben, hogy nem is dobtad el a labdát. Az elméd is pont ugyanígy játszik veled „vissza-hozósdit”. Szóval résen kell lenned.
Talán érted már, hogy mit is értek azalatt, hogy többen már akkor kilépnek a folyamatból, amikor azt még csak el sem indult. Mert ahelyett, hogy arra összpontosítanál, hogy mit szeretnél megváltoztatni, vagy teremteni, vagy válni valakivé, az elméd arra fókuszál, hogy mi mindent kell ehhez megtenned. A feltételekre és az elvárásokra. Tehát, összességében arra, hogy mi minden hiányzik. A labdádat el sem dobtad. De ennek ellenére először kíváncsian keresed azt, aztán egyre fogy a lelkesedésed, majd feladod az egészet. A következő alkalommal már el se kezded a folyamatot. Ezért írtam azt, hogy valamilyen szinten talán önmagad ellen dolgozol.
A manifesztáció azért sem a te dolgod, mert nincs akkora hatásod az Életre, mint azt gondolnád. Nem egyedüliként élsz ebben a dimenzióban, ezen a Síkon. Emiatt – akármennyire is bosszantó – mindennek megvan a helye és az ideje. Ez a szinkronicitás.
A te elsődleges dolgot az, hogy arra figyelj, hogyan érzed magad. Majd arra, hogyan érzed magad a következő pillanatban, miközben aktívan éled az életed. Talán túlontúl egyszerű ez. Talán ezért érzik annyian, hogy ezt meg kell bonyolítani. Nem mintha ne lehetne amúgy is könnyen bedőlni az elméd játékának.
A vágyad megvalósulása attól függ, hogyan érzed magad. Nem attól, mennyire részletekbe-menően vagy képes egy listát megírni. (Annak is megvan a helye és ideje természetesen.) Az érzéseidet pedig nagymértékben befolyásolják ahogyan cselekszel, beszélsz, gondolkodsz. Ezeket pedig befolyásolják azok, amiket valósnak hiszel.
A legnagyobb félreértés ott van talán, hogy a Teremtéssel foglalkozás helyett a Manifesztációval (hogyan és milyen formában valósuljon meg valami) foglalkozol. Pedig minden ott van körülötted, benned. De feladod idő előtt, mert a fókuszod a szokásos – mi az, ami nincs – helyen van.
Az egész világ kíváncsi arra, hogy mit teremtesz. Ezt pedig a gondolataiddal kezded!
Keresd meg azt, ami feltölt. Ami jobbá teszi a napodat, miközben aktívan élsz. Mik azok, amik már boldogságot hoznak az életedbe. Fokuszálj arra, ami ott van az orrod előtt. Majd összpontosíts azokra, amikből még többet szeretnél. Köves a belső iránytűdet! Beszélgess a Menedzsereid és az Igazgatói Tanácsokkal. Beszélgess a Mindenség Teremtőjével, a Forrással.
Minden jót Neked!
Folyt. köv.
