Önazonosság: Amiben hiszel, az vagy… 

 szeptember 15, 2021

By  

Tudod, hogy ki vagy? Ha nem, itt az ideje, hogy megtudd. Úgy vélem, hogy ennek leghatásosabb módja az önazonossággal kapcsolatos gondolataid feltárása. Ez elsőre ijesztő feladatnak tűnhet, de némi türelemmel és a történések megértésével könnyű lehet újra a helyes útra térni. Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor megkérdőjelezzük az identitásunkat, mert ilyenkor nem tudjuk, hogyan vagy miért történnek velünk, vagy körülöttünk a dolgok. Ez a blogbejegyzés végigvezet azon a folyamaton, hogy újra megtaláld önmagad, hogy hitelesebben élhess, és teljes mértékben élvezhesd minden egyes napját.

Miért fontos ez a téma?

Talán azt kérdezed magadtól, hogy mit jelent az önazonosság, és miért olyan fontos. Nos, most együtt merüljünk el ebbe.

Az önazonosság meghatározása: Az önmagaddal kapcsolatos meggyőződéseid, amelyek az életed során szerzett tapasztalataid, például a családi neveltetésed vagy a mindennapjaid során megismert emberek eredményeként alakulnak ki. Végső soron ezek határozzák meg, hogy kinek hiszed magad, és hogy mások hogyan látnak téged is. Tehát ha visszamegyünk a fenti definícióhoz ^^^^ , azt mondja, hogy "eredménye", ami azt jelenti, hogy változhatnak attól függően, hogy merre haladunk az életünk során, és mi történik az adott időpontokban (pl.: főiskolai évek).

önazonosság
„Az identitás magában foglalja azokat az emlékeket, tapasztalatokat, kapcsolatokat és értékeket, amelyek az egyén én-érzetét megteremtik. Ez az összeolvadás az idő múlásával egy állandó identitástudatot hoz létre, még akkor is, ha új aspektusok fejlődnek ki és épülnek be az identitásba.” (Psychology Today Staff, 2021.)

Akárhányszor is hangzik el az az állítás, hogy az önazonosságunk nem változik, ezzel nem értek egyet. Vannak napok, amikor meglátom magam a tükörben, és kicsit meglepődőm, hogy mit látok a tükörben. És nem, nem vagyok skizofrén… Nem igazán ünneplek évfordulókat, amik szoktak néha gondokat okozni egyesekben, de valahogy így alakítottam az évek során. Amikor a saját fizikai koromra gondolok, erős utánaszámolás után, meglepődök, hogy „hmm… nem egyezik a fizikai évek száma azzal, ahogy érzem magam…”

De szerintem ez az egyik legösszetettebb téma. Hogyan tudjuk meghatározni, hogy kik vagyunk valójában? Melyik részünk az, akinek mondjuk magunkat, és mely részekről feltételezzük, hogy csak a személyiségünk vagy a testiségünk természetes meghosszabbítása? Tudja-e valaki jól érezni magát a saját identitásával, ha az nem felel meg az általános konszenzusnak arról, hogy valakinek hogyan kellene kinéznie, viselkednie stb.

Van egy rakás elvárás körülöttünk, amelyről néha megfeledkezünk, annyira ügyesen háziasítottuk magunkat. Ami szerintem egy igencsak jó kifejezés, és ha jól emlékszem, kitől is hallottam először, akkor… és elfelejtettem. (Mikor utánanéztem ennek, akkor meglepődtem, mennyi kutatás foglalkozik az önmagunk háziasításával.) Szóval van egy rakás elvárás. Ez már akkor elkezdődik, amikor még csak épp, hogy kialakul az élet, amit most a magadénak érzel. Az epigenetikusok – hogy ismét rájuk hivatkozzak – azt figyelték meg, hogy a génnek rögzítik a szülők környezetét, és a legjobban alkalmazkodni képes programokat erősítik meg. Ez amúgy nem kevés kérdést vet fel az áttelepítésekkel kapcsolatban. Tehát van az otthoni környezeted, aminek legelőször megfelelsz, majd az óvoda, iskola és így tovább. Mindenhol vannak szabályok, aminek meg kell felelni. Ezek nagymértékben alakítják a önképedet.

Gyermekként nem sok esélyed van arra, hogy befolyásold az események menetét. Először a szüleidet utánzod, majd a környezetedben élőktől tanulod meg, hogy mit tartanak "normálisnak". Ez a folyamat folytatódik az egész életen át mindenféle helyzetben: munka, házasság, baráti társaságok stb. Gondolkodott már azon, hogy miért patriarchális a legtöbb társadalom? Ahol a nők jogait nem veszik komolyan, vagy ahol a családon belüli erőszak büntetlenül marad, mert soha nem kérdőjelezik meg? A társadalomban mindig folyik valamilyen hatalmi harc.

Tehát rengeteg olyan dolog van, amit igencsak befolyásol az, hogy mit gondolsz magadról. Az iskolában, a munkahelyeden, a párkapcsolatodban, a szüleiddel való kapcsolatban stb mindenhol megjelenik ez a témakör.

Mitől lesz valaki önazonos?

Fontos megérteni, hogy egyedi és különleges vagy, ezért fogadd el ezt. Ha valami bosszant vagy kellemetlenül érint téged, próbálj meg nem túlságosan erre koncentrálni, hanem inkább gondolj pozitívabban. Ne feledd, semmi rossz nincs abban, ha más vagy. Ez teszi érdekessé a világot!

Annak ellenére, hogy szeretném az életemet címkézések és minősítések nélkül éni, ez még természetesen folyamatban van. Azt gondolom, hogy mostanság, főleg, hogy egy európai nagyvárosban élek, feladat az, hogy egymást mellett is tudjunk élni, alkotni. ehhez néha be kell tartani szabályokat. Tudom, hogy vannak olyanok, akik egyenlőbbek a többieknél, de hosszabb távon ezek nem maradnak el lépések nélkül. Például, rengeteg problémát okoz, az egészen kis kellemetlenségtől a halálos kimenetelű eseményekig, az, hogy páran felrúgják a közlekedési szabályokat. Erre lépnie kell a közösségnek. Ami lassan eljut odáig, hogy az Európai 2022 nyarától, minden M és N kategóriájú, új gépkocsiba kötelezően előírja az ISA, azaz a sebesség támogató rendszert, ami egyébként sebesség korlátozás jelent egyszerűbben. (Röviden, a rendszer arra felügyel, és ad visszajelzést a vezetőnek, amikor az a sebességhatárokat átlépi, akár úgy, hogy elveszi a gyorsítás lehetőségét.) Ez persze sokoldalról magyarázható, és megvannak a pro és a kontra elvek is.

Viszont nem attól lesz valaki önazonos, hogy minden szabályt felrúg, ami körülötte van.

Ez lázadóvá tesz. Az önazonosság folyamata megköveteli, hogy felfedezd az önazonossággal kapcsolatos gondolataidat. Ez elsőre ijesztőnek tűnhet, de némi türelemmel és megértéssel könnyű lehet újra a helyes útra térni. Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor megkérdőjelezzük az identitásunkat, mert ilyenkor nem tudjuk, hogyan és miért történnek körülöttünk a dolgok. Persze, lázadónak lenni sokszor mulatságos, és nem térek ki, miért lehet jó.

Gyerekkoromba hallottam azt a bölcsességet, hogy „meg kell tanulni a szabályokat, hogy fel tudja rúgni őket az emberfia.” Viszont lehet, hogy érdemes tisztában lenni a szabályokkal, hogy megtaláld a lehetőségidet. Nem azt, amiket a szabályok megengednek! Hanem azt, ami azonosa azzal, aki lehetsz, és mellette még másokkal is tudsz együtt élni.

Nem arról van szó, hogy megváltoztatod magad. Hanem arról, hogy mit és mennyit kell megváltoztatni, hogy az ne zavarja meg az életed és a körülötted élők egyensúlyát.

Természetesen mindannyian szeretetet akarunk, de ha ez az identitásunk feláldozásával jár, akkor hosszú távon senki sem lesz boldog. Megtalálhatjuk a módját, hogy ott találkozzunk az emberekkel, ahol éppen vannak, vagy beilleszkedjünk olyan helyekre, amelyek idővel talán megfelelőbbek lesznek számunkra, mert minden változik, ahogy mi is!

Az önazonosság nem csak azért fontos, mert ettől érezzük jól magunkat belülről - bár szerintem amúgy is mindenkinek arra kellene törekednie, hogy minden nap a lehető legjobban érezze magát -, hanem ha mások is látják, hogy hitelesen éljük az életünket, akkor tudják, hogy ők is kik vagyunk, anélkül, hogy kérdezgetniük kellene.

Miért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mások hogyan látnak minket, de ne hagyjuk, hogy ez határozza meg az életünket, vagy változtassa meg azt, hogy kik vagyunk egyénként?

Hogyan jellemeznének téged a barátaid? Milyen szavak jutnak eszedbe, ha arra gondolsz, hogy jelenleg mit gondolnak rólad, mint emberről? Idővel minden változik, így amit most látnak, az nem mindig lesz ugyanaz öt év múlva. Nem rossz, hogy az emberek másképp látnak minket, mert ez megint csak azt jelenti, hogy fejlődtünk és új dolgokat tanultunk az utunk során - de azt is jelentheti, hogy már senki sem látja "minket". Ez lehet az oka annak, hogy egyesek elveszettnek vagy magányosnak érzik magukat, még akkor is, ha nap mint nap másokkal veszik körül magukat.

Mi a helyzet veled? Mi az a három szó, ami a legjobban jellemezné azt, hogy ki vagy te, mint személy a jelen pillanatban? Az "én" általában szerepel, amikor valaki válaszol, de fontos, hogy ne mondd ezt, mert az "én" nem nyújt betekintést a jelenlegi érzéseidbe vagy irányodba. Ha valami, akkor ez a szó az egó és a másoktól való elkülönülés gondolatait hozza felszínre, ami káros lehet azokban az időszakokban, amikor a legnagyobb szükségünk van a támogatásra. Válasszuk tehát inkább az első három szót, ami eszünkbe jut, anélkül, hogy előzetesen ítélkeznénk felettük; egyszerűen csak útmutatásul szolgálnak.

Ezután kérdezd meg magadtól: Rendben vagyok-e ezekkel a leírásokkal? Miért vagy miért nem? Ne feledd, amit korábban mondtunk - idővel minden változik, így a tetszéseink és nemtetszéseink is változhatnak. Ha úgy érzed, hogy ezek a leírások nem pontosak, kérdezd meg magadtól: ha újra csak három szót kellene választanom, mik lennének azok? Ismétlem, ne ítélkezz róluk előre. Egyszerűen hagyd, hogy az első három szó felbukkanjon, majd vagy válassz egy másikat, vagy ismételd meg, amíg elégedett nem leszel a választásoddal.

Miután ez megtörtént minden egyes blogbejegyzés címére vonatkozó kérdésnél, csak fordíts néhány pillanatot arra, hogy mélyet lélegezz, és vedd észre, mennyire másképp érezheted magad, mint amikor elkezdted. Akár naplót is írhatsz róla, ha az írás segít megértést hozni, ami szintén megkönnyítheti a dolgokat! Azzal, hogy időt fordítunk a napunk/hetünk/évünk során, több teret teremtünk az életünkben, hogy az új lehetőségek természetes módon bukkanjanak fel.

Hol vannak az önazonosság csapdái?

Az önazonosság nehéz lehet, mert mindenkinek más a véleménye.  Mindig próbáljunk meg mindent megtenni, hogy hűek legyünk önmagunkhoz. Jó, ha van elképzelésünk arról, hogy kik vagyunk, hogy mások ne használják ki túlságosan a helyzetünket.

Az egyik legnagyobb csapda az egoizmus. Korábban már említettem a szabályokat, amik még akkor is, hogy nem felelnek meg mindenkinek, és nem is lehetnek 100%-ban mindenki számára ugyanolyan működőek, fontosak lehetnek az együttélés szempontjából. Lehetnék még egyéb korlátok és csapdák, amik megnehezítik az egyén kiteljesedését, de talán egyik sem olyan káros, mint az egoizmus, vagy komolyabb társa, az egotizmus.

Amikor egy „okos” ember hülyéskedik, az lehet szórakoztató, de fordítva már eléggé kényelmetlen helyzetek jönnek elő. Az egoizmus az jelenség, amikor valaki az önmagáról alkotott képet, minden más felé helyezi. És mivel szeretem a dolgokat a fordítottjáról is megnézni, egy ilyen embernek eléggé sok feladata lehet önmagával, a magányossággal és elszigetelődéssel. Vannak, akik kifejezetten élvezik a magányt, és részükre ennél nagyobb áldás nem is lehetséges. Emiatt is már érzed, hogy annyira nem egyértelmű ez sem. Az, hogy valaki szeret egyedül lenni, nem mindig jelenti azt, hogy magányos.

Ha tudod, hogy miben hiszel és ki vagy, az segít megerősödni egész életedben!

Mindannyiunknak emlékeznünk kell arra, hogy kik vagyunk. És ez nem csak a személyes fejlődésünkről szól, hanem a körülöttünk lévő emberekről is. Ha ismered magad, és tudod, hogy mik az erősségeid, akkor az élet számos területén vezető lehetsz - akár a munkahelyeden, akár otthon a családtagjaiddal. Ennek ismerete segít felemelni a körülötted lévőket is, mert ők is a saját legjobb énjükké akarnak fejlődni. Ezért olyan fontos, hogy megtudd, ki vagy valójában TE! Ha ez úgy hangzik, mint valami, amit érdemes tovább vizsgálni, csatlakozz még ma a személyes konzultációkon keresztül, hogy megtudd, hogyan segít az önmagunk megismerése mindenki másnak könnyebben felvirágozni.

Tudj meg többet a személyes konzultációkról itt: