Mindig is úgy gondoltam, hogy létezik dolgoknak egyszerűbb módja is.
Talán nem vagyok mindig a legtermékenyebb, és sokszor túlgondolok teendőket annyira, hogy végül el sem kezdem őket, de ha valamit átgondolok, akkor sokkal hatékonyabbnak érzem azt, amit csinálok. Mindig is szerettem gondolkodni először, és azután cselekedni. Ennek számos ellentétét láttam életem során, és a mai napig érdeklődéssel hallgatom az előadásokat a „Csak csináld!!!” témakörében.
Az első olyan élményem, amikor találkoztam a „kettősség” kifejezéssel, kb. 16 lehettem. Nem vallásos családban nevelkedtem, így a vallások, konkrétabban a keresztény vallás nem volt napi téma. Se a tanítás, se a vallás gyakorlása. De egyszer egy barátom elkezdett mesélni arról, hogy valaki elmesélte neki Isten létezését. Többek között a zenélés is jobban ment neki. Felfigyeltem erre, és kíváncsi is lettem. Én is elkezdtem hallgatni ezeket a történeteket, és a következő 5 éveben folyamatosan tanultam is a biblia tanításait. A Jó és a Rossz harca. Folyamatos harca. Talán ezt is lehet értelmezni a vallásos írásokból. Abból, amit én olvastam folyamatosan azt véltem érteni, hogy bűnös vagyok, és ezt valahogy ki kell javítani. (Lehet-e 2 mondatban összefoglalni 5 évet? Nem.) Ami persze sokkal összetettebb ennél. De a lényeg az volt, hogy a folyamatos nehézségek árán képes leszek jobb emberré válni. Láttam azokat a felnőtteket is gyerekként, akik folyamatosan küzdöttek valamiért. Gyerekként persze nem igazán volt tiszta, hogy miért is. Mai fejjel „megfejthetném” ezeket, de okoskodás lenne. Viszont tény, hogy sok felnőtt a mai napig elfogadja, még ha nem is vallásos meggyőződés miatt, hogy csak is kihívások, akadályok mentén lehet fejlődni.
Idővel erősödtek nálam is ezek a gondolatok, de valahol azt éreztem, hogy másképp is lehet. Van módja annak, hogy megfelelően, megfelelő eszközökkel sokkal jobb dolgokat tudjak elérni. Egyre inkább kezdtem nem érteni, miért annyira fontos, az az ideológia, hogy kell a fekete a fehérhez. Kell az éjszaka a nappal értékeléséhez és így tovább. Megértettem, hogy a tapasztalataim alapján sokkal másabb döntéseket hozok, mintha csak tapasztalat nélkül mondanék valamire véleményt. ÉS ahogy lenni szokott, mielőtt teljesen áthelyeztem volna az éltemet erre a menetre, megváltoztak helyzetek.
Az első komoly választó az volt, amikor azt hittem, hogy egészséges vagyok, de valamiért mégis csak kirepül a kezemből az az ütő, mert annyira belenyilat a fájdalom a könyökömbe, hogy nem tudtam azt tovább tartani. Azért annyira jelentős ez az esemény, mert ekkor kezdtem el azután kutatni, hogy mi lehet emögött. A szüleimnek betegsége hogyan tud megjelenni az én életemben, amikor én más életet élek??? Nem értettem és a megoldás csak évekkel később érkezett. Valamiért ez a tünet megjelent az én testemben is, és talán üzenni akart valamit.
Még mindig nem értem a végére, de sokkal többet értettem meg abból, hogy mit is jelentenek az életemben az akadályok, mint korábban. Az egyik tanulmány szerint, ami a Bioszféra II. sikertelenségét vizsgálta, a növények nem tudtak teljes mértékben megfelelő egészséggel fejlődni. Az ok az volt, hogy szerintük a körülmények nem tudtak megfelelő intenzitású hatást gyakorolni rájuk, azaz nem találkoztak megfelelő számú, mértékű nehézséggel. Nem tudtak eléggé ellenállóvá és eléggé erőssé fejlődni sem. Sokszor teszem fel magamnak a kérdést, hogy mi lenne akkor, ha nem így működne az élet? Mi lenne a mai társadalmakkal? Mi lenne az emberekkel?
Azt gondolom, hogy a megoldás az arany középút lenne. Hiszek abban, hogy nem kell és nem is szerencsés minden megoldani más helyett. De kellő támogatás mellett rengeteg minden tud még jobb lenni. Azt hiszem az akadályok magamban csendben kicserélődtek lehetőségekké. Annak ellenére, hogy nem tudod még 100%-osan eszerint élni az életemet, igyekszem feltenni a kérdéseimet akkor, amikor nehézséggel találkozom.
Vajon mi a jó nekem ebben? Miért alakul így ez a helyzet? Mit tanulok ebből?
Azt azért nem árt, ha Te is melléteszed, rendkívül intuitívak vagyunk. Talán sokkal inkább azok, mint amit elhiszünk magunkról. Nem minden esetben csak rólam, vagy csak rólad szólnak az események. Van amikor csak szereplői vagyunk valaminek. Minél többet teszed fel magadnak a kérdéseket, annál többször fogod tisztábban látni, melyek azok az akadályok, amiket Neked kell megoldanod, és melyek azok, amiket nem. Továbbra is azt érzem, hogy nem kellenek kifejezetten komoly nehézségek, akadályok ahhoz, hogy valamit kifejlesszünk. Nem is mindenki született erre a bolygóra azért, hogy felfedezővé váljon. Ha azt gondolod/érzed, hogy csak a nehézségek árán lehet előre jutni, akkor ez legalább annyira korlátozni is tud, mint támogatni.
Minden helyzetre, amivel először találkozol úgy tűnhet, hogy teljesen ösztönösen reagálsz. Még sohasem találkoztál ilyennel, hogyan lehetne ez másképp, nem igaz? Nos, az a helyzet, hogy az elméd folyamatosan igyekszik legalább egy lépéssel előrébb járni, mint te. Amikor találkozol egy helyzettel, akkor reagálsz, leginkább azokkal az eszközökkel, amiket már elraktároztál magadban. Korábbi emlékkel, amik még érzelmeket is tartalmaznak. Talán azt is mondhatnám, hogy az elméd már azelőtt kiválasztja neked a megfelelő reakciót, amikor még javában az aktuális élményekkel vagy elfoglalva. Nem csoda, hogy annyiszor említik sokan az elme – számítógép hasonlatot. Egy helyzet attól válik ilyenné vagy olyanná számodra, amilyen korábbi élményeket előkutat az elméd.
Emiatt nevetsz fel nyolcvanötödjére is ugyanazon macskás videón, mint először, vagy csal könnyet a szemedbe, ha egy kisgyerek átölel egy komor külsejű idegent. És pont emiatt is tartod azt, hogy a nehézségek kellenek ahhoz, hogy sikeresebb legyél. De van itt még valami. Az emlékek elkezdenek megkopni idővel, és így az ingernek erősebbnek kell lenniük. Minél többet használsz egy emléket, annál erősebbé válik a hatás, de nem feltétlenül az, amit te először gondolsz. Az izmok például örülnek azoknak a mozdulatoknak, amik használatra sarkallnak, de érzelmek kiváltásával más a helyzet. Egy feladat, és hozzá tartozó érzelmi inger változni fog idővel. Ennek persze van zseniális és van kevésbé zseniális oldala is. Amikor először találkoztál a témazáró dolgozattal, akkor életed talán legnehezebb feladatával találkozhattál. Egy teljes témát megtanulni??? Elment ennek a tanárnak az esze??? Nem több, mint 10 év múlva erre visszagondolva már csak mosolyogsz önmagadon. Jobb esetben. Megtanultad, hogy milyen érzés egy ekkora kihívással találkozni, és mit kell tenni, hogy ezt megugord. Vannak olyanok is, akik ezzel szemben sohasem tudtak átjutni ezen az akadályon. És van az az eset is, amikor először találkozik valaki a kedvesével, és az izgatottságtól szinte meg sem tud szólalni és nem több, mint 10 év múlva sokan ugyanabban a kapcsolatban már meg sem akarnak szólalni. Az a bizonyos lefelé spirál helyzet itt is érvényes.
Ha azt gondolod, hogy csak is kizárólag akkor lehet valami értékes az életedben, amikor ahhoz le kell győznöd a 7 fejű sárkányt, akkor sok kihívással találkozol az életedben. Talán azért, hogy saját magad, vagy más számára bizonyíts valamit. Ez fárasztó és kimerítő is lehet egyben.
Talán létezik az a bizonyos arany középút, és lehetséges helyet biztosítani az események megéléséhez másnak is az elméd racionalitása mellett. Lehetséges az életeseményeket könnyebben is venni, anélkül, hogy vesztesnek ítélnéd önmagad. Lehet sikereket elérni még úgy is, ha először képet alkotsz arról, hogy mit is szeretnél valójában. Nem kell elengednek a képességeidet és készségeidet, amik arra irányulnak, hogy meg tudsz oldani egy feladatot, vagy innovatív vagy még akkor is, ha kissé borúsabb is a környezet. De hogy meddig tartogatsz, és mi okból egy akadályt az életedben, rajtad múlik!
